A ferencesek 1757-ben sok, XVII. században, a szorongattatások idején keletkezett legendát jegyeznek föl. A legendákat történeti tényekhez kötötték a ferences atyák, és azt hagyományozták tovább, hogy 1006-ban Gyűdön Querfurti Brúnó bencés missziós püspök kápolnát építtetett egy szláv eredetű Mária-szobor fölé, 1148-ban II. Géza király pedig templomot emeltetett e kápolna mellé Bizánc ellen hadakozván. A ferencesek középkori sírboltokat véltek találni a templom 1739-es bővítésekor magyar és szlavón nemesi családok címereivel, és ebből úgy gondolták, hogy a középkorban is messzi földről jöttek ide a zarándokok.

Ezeknek a legendáknak alapját képezhette, hogy Gyűdön valóban állt egy középkori plébániatemplom, a szenttrinitási monostor bencés szerzeteseire is emlékezhettek a környéken élők, és a mohácsi vészt követően Stiljanovich István szerb herceg éveken át látogatta a templomot kíséretével, ott nyilván Mária-ikont is tisztelve. Közülük többen talán a templom közelében temetkeztek.

A népi emlékezet bizalommal fordult az ősi templomhoz: az itt maradt szerbek egy évszázad múltán is áhítattal imádkoztak ezen a helyen, az ormánsági falvak reformátusai pedig áldozócsütörtökön házasság előtti ismerkedésre, ún. „leányvásárra” jöttek fel Gyűdre; elmondhatjuk hát, hogy a környező falvak különböző vallású lakossága Gyűdöt a XVII. század végén egyaránt kegyelemközvetítő helynek tartja.

Így történhetett, hogy 1689-ben a gyűdi templomnál Mária-jelenések kezdődtek, melyekben katolikus és református magyaroknak jelent meg a Boldogságos Szűz. Tanúskodásuk szerint azt kérte a Boldogasszony, hogy újra a katolikusoké legyen a gyűdi templom. Minderről a siklósi ferences plébános jegyzőkönyvet vett fel, felkereste a tanúkkal a szigetvári császári generálist, Gabriel Vecchit, aki még 1689-ben elrendelte a gyűdi templom karhatalommal történő visszaadását a katolikusoknak.

mariagyud magyarok nagyasszonya atadas 10mpx 176

1737-38-ban a dühöngő pestisjárvány idején egyre több település hívő közössége fogadalmi körmenetben jön Gyűdre, hogy a Boldogságos Szent Szűz mentse meg őket a járványtól. Ezek a települések a járványtól megmenekülvén évente visszatértek ezután fogadalmi körmeneteikkel.

1805-ben VII. Piusz pápa Gyűdöt búcsú-kiváltságokkal látja el.

1846-ban Szcitovszky János pécsi megyéspüspök kegytemplomnak nyilvánítja.

Az ezt követő két évszázadban, noha sokat változtak a búcsújárási szokások, nem múlt el a Gyűdi Szent Szűzzel való találkozás varázsa. Míg a második világháború előtt a hagyományos faluközösségek zarándokoltak fel közösen gyalog, szekérrel, vasúttal Gyűdre, addig ma imaközösségek, családok, baráti társaságok keresik fel a templomot, de mindannyiukat rabul ejti a béke, ami a kegyelmi jelenlétből fakad. A búcsúkiváltságok ezt a benső békét erősítik meg a szentek imádságának kimeríthetetlen kincsestárára építve.