kegytemplom

A mai templom helyén annak idején egy 14. századi, egyhajós templom állt. A hajó keleti felét jelenleg a szentély őrzi, immár megnagyobbított apszissal. A nyugati felét 1739-ben elbontották, és kiszélesítették a templomhajót, melyet két déli tájolású toronnyal, új kapuval és egy-egy oldalkápolnával láttak el. A szentély déli záródásánál nyílik a középkori bejárat fakapuja, amelyet különleges alkalmakkor még ma is használnak.

A kibővített templom 37 méter hosszú, 22 méter magas és 14 méter széles, és mintegy 820 fő befogadására alkalmas. Titulus ünnepét július 2-án, Sarlós Boldogasszonykor tartják. A szentélyhez kapcsolódik dél felől az 1742-ben hozzáépített Szent Mihály-kápolna, melyet Griller Mihály uradalmi tiszt építtetett hálából, hogy családjával együtt megmenekült a pestistől. Ebben a kápolnában egy boltíves mélyedés található, amely a hagyomány szerint a Szent István-kori első kápolna maradványa.

A templom ékessége az 1713-ban készíttetett új kegyszobor, amely 1784-ben míves ezüstpalástot kapott; a rajta látható ezüst szívet 1921-ben adományozta Zichy Gyula püspök, az előtte látható ezüst rózsa 2009-ből származik az ezeréves egyházmegye ajándékaként. A szobor a siklósi vörös márványból, valamint itáliai fehér márványból készült neobarokk főoltáron kapott helyet. 2008-ban XVI. Benedek pápa basilica minor címet adományoz a kegytemplomnak.

A templomhajóban mindmáig megtalálhatók a 18. századi barokk padok és oltárok a ferences fafaragó-műhely munkáját dicsérve.

kapolna01

A Jézus Szíve-kápolna – a korábbi Nepomuki Szent János-kápolna – berendezése a temploméval egyidős. Jobb oldalán a pestis-oltár található: képén Szűz Máriát körbeveszik a pestis és más járványos betegségek ellen óvó védőszentek. A szentélyt két oldalról az Assisi Szent Ferenc és a Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt mellékoltárok keretezik. Palkovics Lajos Szűz Mária-szobra, az Ancilla Domini (1979) a déli bejárat feletti kóruson, az üvegablakban áll.

Az 1900-ban épített orgona a híres pécsi Angster-orgonagyár egykori tanoncának, Biebert Józsefnek a munkája. Az eredetileg egymanuálos, 12 regiszteres, mechanikus hangszert 1981-ben bővítették kétmanuálos, 18 regiszteres, elektropneumatikus hangszerré. A hangszer 2015-ben nyelvsípokkal bővült.
A templom modern falfestményeit Szilágyi András és Szilágyi Domokos készítette 1995-96-ban.

Mgy Kalvaria 1

Mgy temeto

Az épületegyüttes fölött található szabadtéri oltár és az árkádos hodályok adják a nagybúcsúk állandó színterét. Fölöttük magasodik az 1751-ben épült kálvária, mellette a katolikus temető. A kálvária Zsolnay-kerámia stációkép-sorozatát 1949-ben szentelték fel. A temető alatt vezet fel a sétány a Fájdalmas Anya szobrához, amely mai formáját 1937-ben nyerte el. Innen juthatunk tovább az 1900-ban felállított Jubileumi Kereszthez, Kiss György szobrászművész alkotásához, amelyet a népnyelv a fémszobor üregeibe egykor beköltözött vadméhek nyomán sokáig Mézes Jézusnak nevezett. A Fájdalmas Anya szobrától kacskaringós ösvény vezet vissza a templom nyugati kapujához.

DSC 0038

DSC 0024

A templom előtti „várfal” mai formájában 1934-ben készült el a főlépcső két oldalán. Az alatta kialakított sétányon állították fel Assisi Szent Ferenc szobrát. A sétány a pavilonsor udvarába torkollik, ahol Látogatóközpont működik.

A nevezetes forrásvizek közül a gyűdi forrás, amely a templom alatt, az úgynevezett Kútvölgyben folydogált, ma már jobbára csak tavasszal telik meg vízzel. A szerepét átvette a mesterségesen kialakított Szent Pál kútja. A másik, az úgynevezett Szentkút, a gyűdi és siklósi szőlőhatárnál, a Csukma-dűlőnél található. Vizéből rendszerint hazavittek a zarándokok a híres „gyűdi korsókban”. Ma is jóvízű forrásként várja a hegy népét és a fáradt vándort. Jelentőségére utcanév emlékeztet.